Országváltás

Beilleszkedés, Elszakadás, Új kezdet egy Új országban

címmel csoportot indítok Dániában, mégpedig Koppenhágában 2020 februárjában. A téma nyilván nem csak a koppenhágai magyarokat érinti, de most ide kaptam erre felkérést, és lehetőséget a foglalkozás megtartására.

Azoknak szól ez a csoportfoglalkozás,

• akik vagy nemrég szakadtak el az anyaországuktól, vagy ha régebben is, de még ennek az elszakadásnak a sebeit hordozzák magukban
• akik úgy érzik, nem sikerül gyökeret ereszteniük, újra és újra a közeg ellenállásába ütköznek
• akik bizonytalanok abban, hol is van a helyük, van-e helyük, érdemes-e bárhová is gyökeret ereszteni ebben a bizonytalan világban, ebben a nem elfogadó, hideg országban
• akik a múlt emlékeiben vagy a jövő tervezgetésében élnek, és erőtlennek érzik magukat a jelen kihívásaira
• akik már érzik, merre van az előre, de még bizonytalanok tervezni, vágyakozni, lépni
• akik már készek tervezni és célt építeni, de jól jönne egy stratégia ehhez.

Főbb alkalmazott módszerek: NLP (neurolingvisztikus terápia) imagináció, személyiségfejlesztő- és kommunikációs gyakorlatok, tranzakcióanalízis, célépítő és motiváció fejlesztő játékok.

A kisebb létszámú (max 15 fő) csoportfoglalkozás olyan biztonságos közeget biztosít, amiben helye van a bensőséges beszélgetésnek, az oldott játékoknak, a kreatív gyakorlatoknak, és az egyéni igények lehetőség szerinti figyelembevételének.

Tematika:

1. Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért jöttem? Hova tartok? - Önmagunk meghatározása
2. Az eddig megtett utunk öntérképe – múltunk és jelenünk
3. Gyászunk feldolgozása – személyes veszteségeink, traumáink
4. Az önállóság ereje – a már meglévő és a fejlesztendő készségeink meglelése
5. Az önmegvalósítás útján – a képességeink birtokbavétele
6. A konfliktusok hatékony kezelése – kommunikációs modelljeink, eszköztárunk, sikeres és sikertelen szerepeink és játszmáink
7. Jövőképünk – célépítés, egyénre szabott stratégia kialakítása.

A csoport témájában személyes érintettségem is van, ezért érzem igazán időszerűnek és a magaménak ezt a témát. Az édesanyám Oroszországból költözött ide és ment férjhez Magyarországon, ahol meg kellett küzdenie a politikai elutasítottsággal, a nyelvvel. A kezdeti években az összes energiáját a pénzkereset miatt a mihamarabbi beilleszkedésre kellett fordítania. Ezt a mellőzött, elfogadásra vágyó, küzdő személyiségét kaptam én anno érzelmi bázisnak, ezt szívtam magamba szó szerint az anyatejjel. Talán emiatt érzem én „se magyarnak, se orosznak”, gyökértelennek, kettős identitásúnak magam. A fiam folytatta ezt a hagyományt azzal, hogy Dániába költözött tanulni a gimnázium befejeztével. Ő épp tanulja a beilleszkedést, az önálló életet. Az ő elköltözésével szétszakadt a családunk, a kismadár kirepülésébe beleroppant, elváltunk. Egyedül kellett újra építenem az egzisztenciámat, az életemet, megtanulnom újra a felnőttséget, az új városba költözéssel járó beilleszkedést, a gyökereimnek találni biztos talajt, és önmagamban teremteni meg - a bizonytalan külvilágban - a biztonságot. Ezt szeretném továbbadni, megmutatni, hogy lehetséges újra talpraállni, megerősödni, újrakezdeni bárhonnan. Ahogy mondani szokás, az egyedüli állandóság a világunkban a Változás. És ezzel meg lehet tanulni élni.